Folyamatosan nő a cukorbetegek száma a világon: idén 382 millióan lesznek
A cukorbetegség globális népegészségügyi probléma, évről évre nő a cukorbetegséggel élők száma a világon: 2013-ban a becslések szerint 382 millióan voltak- közölték a Nemzetközi Diabétesz Szövetség szakértői.
Magyarországon kb. 727 ezer a regisztrált cukorbetegek száma, közülük 170 ezren kapnak valamilyen inzulinkészítményt.Naponta átlag 10 lábat amputálnak.
A Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) legfrissebb becslései alapján a betegség a világ felnőtt (21-79 éves) lakosságának 8,4 százalékát érinti. Évente 5,1 millióan halnak meg a betegségben, vagyis minden hatodik másodpercben cukorbetegség vet véget egy életnek a világon - olvasható a betegségről összeállított atlasz új kiadásában. A betegek többsége 40-59 év közötti.
Aggasztó az is, hogy az IDF becslései szerint 175 millió ember kezeletlen cukorbetegséggel él, többségük alacsony, illetve közepes jövedelmű országokban, ahol lényegesen kisebb az esélyük arra, hogy orvosi ellátáshoz jussanak.
Az Egészségügyi Világszervezet a krónikus nem fertőző betegségek közül a négy legfőbb halálokkal járó megbetegedésként említi a cukorbetegséget.
A betegek túlnyomó többségének 2-es típusú diabétesze van, amely az elhízással és a mozgáshiányos életmóddal áll összefüggésben. A kór egyre terjed, ahogy a fejlődő országok átveszik a nyugati, városias életformát.
A „diabéteszes láb” és a vele járó fekély a cukorbetegségben szenvedőket érintő egyik leggyakoribb és legsúlyosabb szövődmény, ami akár a végtag amputálásához is vezethet.
A cukorbetegek krónikus, nem gyógyuló sebei, változó mértékben, de mindig oxigén hiányosak. A sebgyógyulás szempontjából lényeges élettani folyamatok oxigént igényelnek, azonban a cukorbetegség miatt a végtag vérkeringése elégtelen, így nem juthat a sebgyógyuláshoz szükséges elegendő mennyiségű oxigén a fekélyes testrészhez.
Azoknak a terápiáknak a klinikai vizsgálata során, amelyekkel oxigén juttatható ezekre a területekre, kiderült, hogy ezek az elváltozások vissza is fordíthatóak
Magyarországon már több mint tíz éve elérhető egy speciális mód, melyet számos helyen alkalmaznak eredményesen és nemcsak a diabéteszes-láb amputáció elkerülésére. Az oldott oxigént tartalmazó fürdő terápiával, azaz nagy parciális nyomású oxigén terápiával lényegesen javítható a vérkeringés, a kóros folyamat megállítható és sikeresen segíthető a gyógyulás. Az empirikus megfigyelések szerint a nagy parciális nyomású oldott oxigén terápiával kiegészített kezelések során a betegek közel 80 %-ánál jelentős javulás érhető el.
A nagymennyiségű oldott oxigén terápia során a páciensek egy speciális kádfürdőben fürdenek, 50 percen át, 37C-fokos vízben. A nagy parciális nyomású oxigén a bőrön át, diffúz módon bejut a szervezetbe. A kezelés hatására aktiválódnak azok az élettani folyamatok, amelyek az oxigén mennyiségétől függnek: beindul a sebgyógyulás, a fekély összehúzódik, a rossz vérellátású hajszálerek keringését javítja és a korábban élettelen végtag megmenthetővé válhat.
A mesterséges módon megnövelt oxigénkoncentráció ezen kívül a természetes gyógyulási folyamatokat erősíti a beteg szervezetében: segíti a fehérvérsejteket a fertőzések leküzdésében, serkenti a kapillárisok kialakulását, javítja a vérkeringést és az immunrendszert, gyorsítja az anyagcserét.
A CUKORBETEGSÉG TÜNETEI |
A CUKORBETEGSÉG TÜNETEI
A diabéteszre jellemző klasszikus tünetek elsősorban az 1-es típusú cukorbajnál észlelhetők. Oka az inzulin hiánya, esetleg az inzulin hatékonyságának súlyos zavara.
Az utóbbi esetben 2-es típusú diabéteszben is megjelenhetnek ezek a tünetek.
A szervezet az inzulin abszolút vagy relatív hiánya miatt nem képes a cukrot a vázizomzatba beépíteni, emiatt az nem tudja a szükséges energiát kifejteni.
Ez nagyfokú fáradékonysággal jár.
Ha a cukor nem tud beépülni a vázizomzat sejtjeibe, feltorlódik a vérben, emiatt igen magas vércukorértékeket mérünk, s a vizeletben is megjelenik a cukor. A cukor vizelettel történő távozása nagy mennyiségű vizeletürítést okoz, ezért a beteg sokat iszik, mégis nagyon szomjas, kiszárad.
Gyakori a bőr szárazsága, ennek talaján nem ritkán gennyedések, furunkulusok lépnek fel. Csökken a bőr védekezőképessége, ezért a bakteriális, gombás fertőzések mindennaposak.
Nőknél gyakori a hüvelyből származó, nehezen befolyásolható, kellemetlen, viszkető érzéssel járó folyás.
Férfiak esetében nem ritka a hímvesszőn fellépő hólyagos gyulladás, majd a hímvessző duzzadása, a húgycső kimeneti nyílásának beszűkülése, súlyos esetben vizelési képtelenség.
Prezentáció(letölthető)
A cukorbetegség típusai
- Inzulinhiányos 1-es típusú diabétesz
- Inzulinhiányos 2-es típusú diabétesz
- Gesztációs (terhesség alatt kialakuló)
- Egyéb típusok (más betegség és gyógyszerek miatti)
Szövődmények
- Idegrendszeri
- Szem
- Szív és érrendszeri
- Vese
- Diabéteszes láb
Diabéteszes láb
Az
egyik legrettegettebb, az életminőséget, de az élettartamot is jelentősen
befolyásoló szövődmény a láb, elsősorban a talp diabétesz okozta elváltozása.
Ez a szövődmény egyrészt nem önálló, mint mindjárt látni fogjuk, komplex
eredetű. Másrészt többé-kevésbé a cukorbetegségre kifejezetten jellemző
(specifikus) elváltozás,de azért más betegségeknél,súlyos idegrendszeri elváltozásoknál,
vérbajnál stb. is előfordul. A legfőbb okozója azonban a cukorbaj.
Típusosan
komplex szövődményről van szó, amelynek kifejlődésében az idegrendszer és az
érrendszer egyaránt szerepet játszik.
Nefropátia (diabéteszes
vesekárosodás)
A
tartósan fennálló cukorbetegség károsíthatja a vesék működését.
1-es típusú cukorbetegségben ma is ez a szövődmény a betegek leggyakoribb haláloka, jóllehet előfordul a 2-es típusban is.
Jellegzetes szövettani képpel igazolható ez az állapot, amit a vesék megszúrásával nyert szövet vizsgálata tehet lehetővé. Más kérdés, hogy a vese-tűbiopszia csak nagyon alapos javallat alapján végezhető el.
Ezek a vesekárosodott betegek gyakran kerülhetnek művesekezelésre (dialízis), szerencsés esetben vesepótlásban részesülhetnek.
A dialízisosztályok betegei ma közel 50%-ban cukorbetegek, többségükben 2-es típusúak. Ennek egyszerűen az az oka, hogy ők vannak többségben. Az is igaz, hogy ők általában idősek, egyéb eredetű vesebetegségük is lehet, tehát esetükben nem feltétlenül a cukorbetegség okozta a vesekárosodást. A diabéteszes vesekárosodás fellépésében is elsősorban a tartós hiperglikémia játszik meghatározó szerepet, amire számos bizonyíték van.
1-es típusú cukorbetegségben ma is ez a szövődmény a betegek leggyakoribb haláloka, jóllehet előfordul a 2-es típusban is.
Jellegzetes szövettani képpel igazolható ez az állapot, amit a vesék megszúrásával nyert szövet vizsgálata tehet lehetővé. Más kérdés, hogy a vese-tűbiopszia csak nagyon alapos javallat alapján végezhető el.
Ezek a vesekárosodott betegek gyakran kerülhetnek művesekezelésre (dialízis), szerencsés esetben vesepótlásban részesülhetnek.
A dialízisosztályok betegei ma közel 50%-ban cukorbetegek, többségükben 2-es típusúak. Ennek egyszerűen az az oka, hogy ők vannak többségben. Az is igaz, hogy ők általában idősek, egyéb eredetű vesebetegségük is lehet, tehát esetükben nem feltétlenül a cukorbetegség okozta a vesekárosodást. A diabéteszes vesekárosodás fellépésében is elsősorban a tartós hiperglikémia játszik meghatározó szerepet, amire számos bizonyíték van.
Korai felfedezése mindkét cukorbetegség-típusnál nagyon fontos, mert az idejekorán felfedezett vesekárosodás megállítható, kivételesen vissza is fejleszthető.
Azoknak a terápiáknak a klinikai vizsgálata során, amelyekkel oxigén juttatható ezekre a területekre, kiderült, hogy ezek az elváltozások vissza is fordíthatóak. (Szingapúrban tanulmányokat végeznek veseszövődményeket mutató diabéteszes pácienseken, hogy kimutassák a magas oldott oxigént tartalmazó ivóvíz hatását. Több száz páciensnél megfigyelték, akik 3 hónapon át, rendszeresen 1,5 l magas oldott oxigéntartalmú ivóvizet ittak, hogy a vesefunkciók jelentősen javultak. Ezek alapján megelőzésre is alkalmas lehet.)
Szív- és érrendszeri szövődmények
A szív- és érrendszeri szövődmények nem csak cukorbetegeknél fordulnak elő, de cukorbajban sokkal gyakrabban
és általában fiatalabb életkorban keletkeztek. A nagyobb ütőerek elváltozásai
tartoznak ide, ahol a szív koszorúereit, az agyi ereket, a végtagok perifériás
ereit érinti az érelmeszesedés folyamata.
Az
utóbbi egy-két évtizedben szemléletünk jelentősen átalakult. Nagy lakosságcsoportokat
figyeltek meg világszerte, és mára bizonyított tény, hogy a cukorbetegség - elsősorban a
2-es típusú - legnagyobb veszélye, ami halálhoz is vezethet, a szívinfarktus, a
szívelégtelenség, az agyi inzultus (sztrók) vagy a végtagok érszűkülete,
érelzáródása.
Éppen e
felismerés következtében beszélnek ma kardiodiabetológiáról, vagyis
cukorbetegség okozta szívbetegségről. Előzzük meg a súlyos következményeket!
A kapott gyógyszerektől és inzulintól egyre csak romlanak
az életkilátásai.
A diabétesz komplikációk és a belőlük fakadó fokozott
halálozási kockázat minden 2-es típusú cukorbeteget (hivatalosan 727 ezer van
belőlük Magyarországon) el kéne gondolkoztasson azon, vajon szeretne-e még jövő
karácsonykor is családja körében a fa alatt üldögélni, vagy inkább szeretne
valamilyen szövődménybe belehalni.
A tét nagy, a megelőzésre tett erőfeszítés a
téthez képest viszont nevetségesen csekély.
Aki még mindig a foszlós
kalács-lágy kenyér-jó magyar vörösbor, és hasonló ostobaságok bűvöletében él,
az ne is olvassa tovább ezt a cikket!
De akit érdekel a hosszú, egészséges élet
és a diabéteszből való kigyógyulás, annak feltétlen ajánlott elolvasni, hova
vezet az, ha még mindig a homokba akarja dugni a fejét és a diabetológiának
akar hinni, miszerint a diabétesz jól kezelhető (orbitális hazugság, lásd. a
továbbiakat) és gyógyíthatatlan betegség (még az előzőnél is nagyobb hazugság).
Kétségtelen, hogyha mind a 720 ezer cukorbeteg elolvasná ezt az összefoglalót
és változtatna alacsonyabb szénhidrát (vagy a lowcarb) étrendre, akkor több száz diabetológus
válna munkanélkülivé, és a gyógyszeripart is érzékenyen érintené a hirtelen
változás.
A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő emberek 2-4-szer
valószínűbben halnak meg szívbetegségben.
Amikor a tekintélyes Cochrane csoport
szisztematikus összefoglalót készített húsz 2-es típusú cukorbetegekkel készült
vizsgálatból, akkor kiderült, hogy nincs komoly haszna a gyógyszeres intenzív
vércukorszint szabályozásnak sem a szív- és érrendszeri halálozás, sem a
bármilyen okból bekövetkező halálozás szempontjából sem.
A szigorú
vércukorszint beállítás nem véd meg a diabéteszben jellemző fokozott halálozási
kockázattal szemben.
Bár lecsökken az amputáció, a retinopátia (látásromlás,
majd megvakulás) és a nefropátia (veseromlás majd dialízis) kockázata,
de
30%-kal megnő a hipoglikémia kockázata (Cochrane Database Syst Rev 2011 Jun 15;(6):CD008143).
Ugyanebben az évben 13 placebo kontrollált vizsgálat
megerősítette, hogy a gyógyszeres kezelésnek nincs statisztikai értelemben vett
mérhető előnye sem a szív- és érrendszeri halálozás, sem a bármilyen okból
bekövetkező halálozás szempontjából sem.
Bár első pillantásra úgy tűnt, hogy a
nem végzetes szívrohamok kockázata lecsökken, ám amikor csak a jól tervezett
vizsgálatokat vették figyelembe. ez a kis előny is eltűnt, és megjelent a
47%-kal megnövekedett pangásos szívelégtelenség kockázata.
A gyengén tervezett
vizsgálatokat a gyógyszeripar szereti lefuttatni, hogy igazolja a gyógyszerek
hasznát, a jól tervezett vizsgálatokat általában függetlenebb szervezetek
szokták szervezni, mert nekik a tényleges összefüggések kiderítése a cél, nem a
gyógyszerhatás igazolása.
Így összegezve az eredményeket, a diabétesz
gyógyszerek nem csökkentik, hanem megnövelik a szívbetegség kockázatát, és
duplájára növelik a hipoglikémia kockázatát.
A hipoglikémiás roham azért
veszélyes, mert ájulást okozhat, az agy károsodik a hirtelen lecsökkent
vércukorszint miatt, és a szív és az erek is megsínylik a nagy vércukorszint
ingadozásokat. (BMJ 2011 Jul 26;343:d4169).
Egy harmadik szisztematikus összefoglaló és metaanalízis 14
vizsgálat adatait elemezte. ennek negatív következtetései még tovább mentek. Ez
az elemzés nemcsak azt mutatta ki, hogy a diabéteszben alkalmazott gyógyszerek
nem csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek és a végzetes és nem végzetes
szívrohamok kockázatát, de azt is igazolták, hogy ezek a gyógyszerek nem
védenek a retinopátia és a nefropátia ellen sem. Ez az elemzés a súlyos
hipoglikémiás rosszullétekkel kapcsolatban 30%-os kockázatnövekedést mutatott
ki. (BMJ 2011;343:d6898).
Ne csodálkozzon!
És ha most Ön csodálkozik azon, vajon a 2011-ben három ilyen
megjelent elemzés miért nem rázta meg az orvosi közvéleményt, azt kell mondjuk,
ebben nincs semmi újdonság. Három évvel korábban az ACCORD vizsgálatban 10 251,
szívroham és stroke tekintetében nagy kockázatúnak tekintett 2-es típusú
cukorbetegnél a vércukorszint szigorú szabályozása egyáltalán nem csökkentette
le a szív- és érrendszeri események, mint szívroham, végzetes szívroham és
stroke kockázatát.
Még megrázóbb eredmény volt, hogy a diabéteszben használt
gyógyszerek 22%-kal megnövelik a bármilyen okból bekövetkező halálozás, és
35%-kal a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.(NEJM2008; 358:2545-2559).
Igazából nem születhet olyan rossz eredmény, ami kiverné a biztosítékot a
mainstream orvoslásban, hisz ők csak teszik a dolgukat, nem feladatuk a
kezelési protokollok felülbírálása.
A Mayo Klinika kutatói összevetették a 2006 és 2015 között a
rangos szaklapokban megjelent kutatásokat az ugyanezzel egyidőben kiadott
kezelési ajánlásokkal.
Figyelembe vettek minden szisztematikus összefoglalót és
metaanalízist.
Meglepő és felkavaró volt, amit találtak.
A publikált ajánlások
és irányelvek 77-100%-ban egyértelműen a vércukorszint szigorú gyógyszeres és
inzulinos szabályozását ajánlották, miközben a kutatások ennek semmi használt
nem találták. Azaz, a vércukorszint gyógyszeres és inzulinos szabályozása nem
csökkentette jelentősen a diabétesszel összefüggő komplikációk kockázatát.
Ilyenek a dialízis, a veseátültetés, a vese leállás következében kialakuló
halál, a vakság és a neuropátia.
Érvényes ez a diabétesszel összefüggő szív-és
érrendszeri megbetegedés kockázatára is, bár 15%-kal csökken a nem halálos
infarktus kockázata, de nem csökkent a bármilyen okból bekövetkező és a
kardiovaszkuláris halálozás kockázata. a kutatók arra következtettek, hogy
szakadék tátong a kutatási eredmények és a kezelési ajánlások között, amiknek
elvileg a kutatásokra kéne épülnie (Circ Cardiovasc Qual Outcomes 2016,doi:
10.1161/ CIRCOUTCOMES.116.002901).
Az inzulin terápia hatására nem
javulnak, hanem romlanak az életkilátások.
Az inzulin monoterápia következményei:
- Kétszer
több miokardiális infarktus
- 1,7-szer
több súlyos kardiális esemény
- 1,4-szer
több agyvérzés
- 3,5-ször
több vesekomplikáció
- 2,1-szer
több neuropátia
- 1,2-szer
több szemkomplikáció
- 1,4-szer
több rákos megbetegedés
- 2,2-szer
több halálozás
(lásd. bővebben erről a cikket!)
2014-ben a Journal of Clinical Endocrinology &
Metabolism -ban megjelent vizsgálat szerint az inzulin adása bizonyos genetikai
típusba tartozás esetén megnöveli annak a kockázatát, hogy a 2-es típusú
diabétesz 1-es típusúvá alakuljon (J Clin Endocrinol Metab. 2014
Sep;99(9):E1793-7.).
Azaz a modern, szintetikusan előállított inzulin arra
hajlamos személyekben autoimmun folyamatot indít el, és még a meglévő, működő
bétasejteket is elpusztítja.
Ez az eredmény új megvilágításba helyezi azt a
tényt, az inzulinkezelés felgyorsíthatja a megbetegedést és növelheti a
halálozás kockázatát.
A japán vizsgálatban 6 olyan személy vett részt, akiknél
korábban bizonyítottan nem állt fenn autoimmun folyamat, bár mindegyik
genetikai szempontból hajlamos volt az 1-es típusú cukorbetegségre.
Tudjuk,
hogy ez nem jelenti azt, hogy a genetikai hajlam betegségben kell
megnyilvánuljon, hiszen a fiatalkori 1-es típusú cukorbetegséget a glutén, az
állati tejfehérje és a D-vitaminhiány provokálja ki.
A hat vizsgált betegnél az
inzulin adást követően egy idő után -kinél 40 nap, kinél 7.7 hónap után -
leromlott a vércukor szabályozás, mivel rohamosan csökkent a saját
inzulintermelés. További vizsgálódás kiderítette, hogy a mesterséges inzulin
autoimmun folyamatot indított el a saját bétasejtek, az inzulin receptorok és
maga az inzulin ellen is.
Amikor egy ember cukoranyagcsere romlása eljut abba a szakaszba,
hogy már inzulinpótlásban kell részesülnie, az inzulin adását sosem előzi meg
semmiféle genetikai vizsgálat, több okból sem.
Egyrészt ez egy friss vizsgálat,
de nem várható, hogy ezen felismerés változtatna a szokásos kezelésen. Egyrészt
az eljárás nagyon költséges lenne, másfelől azt lehet mondani, hogy az
inzulinpótlás életmentő, nem lehet mérlegelni, milyen rejtett kockázatot jelent
arra hajlamosaknál, hiszen az aktuálisan vészesen magas vércukorszintet nem
lehet másként csökkenteni, mint inzulinnal.
Az
inzulinadásnak ugyanis életképes alternatívája a lowcarb (alacsony
szénhidráttartalmú) étrendre való áttérés. Ez ugyanis megszünteti a 2-es típusú
diabéteszt okozó magas inzulinrezisztenciát, hosszú távon normalizálja a
testsúlyt, és a 2-es típusú cukorbetegség örökre megszűnik (lásd. erről
még itt és itt)
Az inzulinkezelés azoktól, akiknél elindul az autoimmun
folyamat, elveszi a lehetőséget, hogy egy nap ráébredjenek arra a hazugságra,
hogy a 2-es típusú cukorbetegség életre szóló krónikus betegség volna, és
mondjuk kedvük támad meggyógyulni. Ha már átalakultak 1-es típusú cukorbeteggé,
a felismerés sajnos elkésett.
Erős a gyanú, hogy a szintetikus inzulin, mivel csak
hasonlít az emberi (és a korábban használt sertésinzulinra), de nem azonos
szerkezetű vele, felelős az inzulinkezelés elindította autoimmun folyamatért.
De ezzel nem lehet mit kezdeni, ha egyszer ma már sertésinzulin nem kapható.
Ha választani kell egy új, egyáltalán nem megterhelő életmód
és a rövid, szenvedésekkel teli élet közt, melyiket választja?
Felhasznált források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése