Diabetes

Folyamatosan nő a cukorbetegek száma a világon: idén 382 millióan lesznek

A cukorbetegség globális népegészségügyi probléma, évről évre nő a cukorbetegséggel élők száma a világon: 2013-ban a becslések szerint 382 millióan voltak- közölték a Nemzetközi Diabétesz Szövetség szakértői.


Magyarországon kb. 727 ezer a regisztrált cukorbetegek száma, közülük 170 ezren kapnak valamilyen inzulinkészítményt.Naponta átlag 10 lábat amputálnak.


A Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) legfrissebb becslései alapján a betegség a világ felnőtt (21-79 éves) lakosságának 8,4 százalékát érinti. Évente 5,1 millióan halnak meg a betegségben, vagyis minden hatodik másodpercben cukorbetegség vet véget egy életnek a világon - olvasható a betegségről összeállított atlasz új kiadásában. A betegek többsége 40-59 év közötti.

Aggasztó az is, hogy az IDF becslései szerint 175 millió ember kezeletlen cukorbetegséggel él, többségük alacsony, illetve közepes jövedelmű országokban, ahol lényegesen kisebb az esélyük arra, hogy orvosi ellátáshoz jussanak.

Az Egészségügyi Világszervezet a krónikus nem fertőző betegségek közül a négy legfőbb halálokkal járó megbetegedésként említi a cukorbetegséget.

A betegek túlnyomó többségének 2-es típusú diabétesze van, amely az elhízással és a mozgáshiányos életmóddal áll összefüggésben. A kór egyre terjed, ahogy a fejlődő országok átveszik a nyugati, városias életformát.


A „diabéteszes láb” és a vele járó fekély a cukorbetegségben szenvedőket érintő egyik leggyakoribb és legsúlyosabb szövődmény, ami akár a végtag amputálásához is vezethet. 


A nem baleset okán végzett lábamputációk 70 százaléka cukorbetegség eredetű és évente négyezer lábat kell amputálni Magyarországon a diabétesz szövődményei miatt, pedig egy speciális kezeléssorozattal minden harmadik ilyen műtét elkerülhető lenne.






A cukorbetegek krónikus, nem gyógyuló sebei, változó mértékben, de mindig oxigén hiányosak. A sebgyógyulás szempontjából lényeges élettani folyamatok oxigént igényelnek, azonban a cukorbetegség miatt a végtag vérkeringése elégtelen, így nem juthat a sebgyógyuláshoz szükséges elegendő mennyiségű oxigén a fekélyes testrészhez.
Azoknak a terápiáknak a klinikai vizsgálata során, amelyekkel oxigén juttatható ezekre a területekre, kiderült, hogy ezek az elváltozások vissza is fordíthatóak

Magyarországon már több mint tíz éve elérhető egy speciális mód, melyet számos helyen alkalmaznak eredményesen és nemcsak a diabéteszes-láb amputáció elkerülésére. Az oldott oxigént tartalmazó fürdő terápiával, azaz nagy parciális nyomású oxigén terápiával lényegesen javítható a vérkeringés, a kóros folyamat megállítható és sikeresen segíthető a gyógyulás. Az empirikus megfigyelések szerint a nagy parciális nyomású oldott oxigén terápiával kiegészített kezelések során a betegek közel 80 %-ánál jelentős javulás érhető el.

A nagymennyiségű oldott oxigén terápia során a páciensek egy speciális kádfürdőben fürdenek, 50 percen át, 37C-fokos vízben. A nagy parciális nyomású oxigén a bőrön át, diffúz módon bejut a szervezetbe. A kezelés hatására aktiválódnak azok az élettani folyamatok, amelyek az oxigén mennyiségétől függnek: beindul a sebgyógyulás, a fekély összehúzódik, a rossz vérellátású hajszálerek keringését javítja és a korábban élettelen végtag megmenthetővé válhat.

A mesterséges módon megnövelt oxigénkoncentráció ezen kívül a természetes gyógyulási folyamatokat erősíti a beteg szervezetében: segíti a fehérvérsejteket a fertőzések leküzdésében, serkenti a kapillárisok kialakulását, javítja a vérkeringést és az immunrendszert, gyorsítja az anyagcserét.

A CUKORBETEGSÉG TÜNETEI



A CUKORBETEGSÉG TÜNETEI


A diabéteszre jellemző klasszikus tünetek elsősorban az 1-es típusú cukor­bajnál észlelhetők. Oka az inzulin hiánya, esetleg az inzulin hatékonyságának súlyos zavara.

Az utóbbi esetben 2-es típusú diabéteszben is megjelenhetnek ezek a tünetek.
A szervezet az inzulin abszolút vagy relatív hiánya miatt nem képes a cuk­rot a vázizomzatba beépíteni, emiatt az nem tudja a szükséges energiát kifej­teni.

Ez nagyfokú fáradékonysággal jár.

Ha a cukor nem tud beépülni a váz­izomzat sejtjeibe, feltorlódik a vérben, emiatt igen magas vércukorértékeket mérünk, s a vizeletben is megjelenik a cukor. A cukor vizelettel történő tá­vozása nagy mennyiségű vizeletürítést okoz, ezért a beteg sokat iszik, még­is nagyon szomjas, kiszárad.

Gyakori a bőr szárazsága, ennek talaján nem ritkán gennyedések, furunkulusok lépnek fel. Csökken a bőr védekezőképes­sége, ezért a bakteriális, gombás fertőzések mindennaposak.

Nőknél gyakori a hüvelyből származó, nehezen befolyásolható, kellemetlen, viszkető érzéssel járó folyás.

Férfiak esetében nem ritka a hímvesszőn fellépő hólyagos gyul­ladás, majd a hímvessző duzzadása, a húgycső kimeneti nyílásának beszűkü­lése, súlyos esetben vizelési képtelenség.


Prezentáció(letölthető)

A cukorbetegség típusai


  1. Inzulinhiányos 1-es típusú diabétesz
  2. Inzulinhiányos 2-es típusú diabétesz
  3. Gesztációs (terhesség alatt kialakuló)
  4. Egyéb típusok (más betegség és gyógyszerek miatti)
Minden esetben a közös háttér a tartósan emelkedett vércukorszint és az emiatt kialakuló károsodások, azonban lényeges különbségek vannak az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában.

Szövődmények


  • Idegrendszeri
  • Szem
  • Szív és érrendszeri
  • Vese
  • Diabéteszes láb
Diabéteszes láb

Az egyik legrettegettebb, az életminőséget, de az élettartamot is jelentősen befolyásoló szövődmény a láb, elsősorban a talp diabétesz okozta elváltozá­sa. Ez a szövődmény egyrészt nem önálló, mint mindjárt látni fogjuk, komp­lex eredetű. Másrészt többé-kevésbé a cukorbetegségre kifejezetten jellemző (specifikus) elváltozás,de azért más betegségeknél,súlyos idegrendszeri el­változásoknál, vérbajnál stb. is előfordul. A legfőbb okozója azonban a cukor­baj.
Típusosan komplex szövődményről van szó, amelynek kifejlődésében az idegrendszer és az érrendszer egyaránt szerepet játszik.



Nefropátia (diabéteszes vesekárosodás)

A tartósan fennálló cukorbetegség károsíthatja a vesék működését. 
1-es tí­pusú cukorbetegségben ma is ez a szövődmény a betegek leggyakoribb ha­láloka, jóllehet előfordul a 2-es típusban is. 
Jellegzetes szövettani képpel iga­zolható ez az állapot, amit a vesék megszúrásával nyert szövet vizsgálata tehet lehetővé. Más kérdés, hogy a vese-tűbiopszia csak nagyon alapos javal­lat alapján végezhető el. 
Ezek a vesekárosodott betegek gyakran kerülhetnek művesekezelésre (dialízis), szerencsés esetben vesepótlásban részesülhetnek. 

A dialízisosztályok betegei ma közel 50%-ban cukorbetegek, többségükben 2-es típusúak. Ennek egyszerűen az az oka, hogy ők vannak többségben. Az is igaz, hogy ők általában idősek, egyéb eredetű vesebetegségük is lehet, tehát esetükben nem feltétlenül a cukorbetegség okozta a vesekárosodást. A diabé­teszes vesekárosodás fellépésében is elsősorban a tartós hiperglikémia játszik meghatározó szerepet, amire számos bizonyíték van.

Korai felfedezése mindkét cukorbetegség-típusnál nagyon fontos, mert az idejekorán felfedezett vesekárosodás megállítható, kivételesen vissza is fej­leszthető. 

Azoknak a terápiáknak a klinikai vizsgálata során, amelyekkel oxigén juttatható ezekre a területekre, kiderült, hogy ezek az elváltozások vissza is fordíthatóak. (Szingapúrban tanulmányokat végeznek veseszövődményeket mutató diabéteszes pácienseken, hogy kimutassák a magas oldott oxigént tartalmazó ivóvíz hatását. Több száz páciensnél megfigyelték, akik 3 hónapon át, rendszeresen 1,5 l magas oldott oxigéntartalmú ivóvizet ittak, hogy a vesefunkciók jelentősen javultak. Ezek alapján megelőzésre is alkalmas lehet.)

Korai tünete a magas vérnyomás, illetve a vizeletben megjele­nő fehérje, ami korai periódusban csak speciális vizsgálattal mutatható ki. 


Szív- és érrendszeri szövődmények

A szív- és érrendszeri szövődmények nem csak cukorbetegeknél fordulnak elő, de cukorbajban sokkal gyakrabban és általában fiatalabb életkorban keletkeztek. A nagyobb ütőerek elváltozásai tartoznak ide, ahol a szív koszorúereit, az agyi ereket, a végtagok perifériás ereit érinti az érelmeszesedés folyamata.
Az utóbbi egy-két évtizedben szemléletünk jelentősen átalakult. Nagy la­kosságcsoportokat figyeltek meg világszerte, és mára bizonyított tény, hogy a cukorbetegség - elsősorban a 2-es típusú - legnagyobb veszélye, ami halálhoz is vezethet, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, az agyi inzultus (sztrók) vagy a végtagok érszűkülete, érelzáródása.
Éppen e felismerés következtében beszélnek ma kardiodiabetológiáról, va­gyis cukorbetegség okozta szívbetegségről. 

Előzzük meg a súlyos következményeket!

A kapott gyógyszerektől és inzulintól egyre csak romlanak az életkilátásai.

A diabétesz komplikációk és a belőlük fakadó fokozott halálozási kockázat minden 2-es típusú cukorbeteget (hivatalosan 727 ezer van belőlük Magyarországon) el kéne gondolkoztasson azon, vajon szeretne-e még jövő karácsonykor is családja körében a fa alatt üldögélni, vagy inkább szeretne valamilyen szövődménybe belehalni. 
A tét nagy, a megelőzésre tett erőfeszítés a téthez képest viszont nevetségesen csekély. 
Aki még mindig a foszlós kalács-lágy kenyér-jó magyar vörösbor, és hasonló ostobaságok bűvöletében él, az ne is olvassa tovább ezt a cikket! 
De akit érdekel a hosszú, egészséges élet és a diabéteszből való kigyógyulás, annak feltétlen ajánlott elolvasni, hova vezet az, ha még mindig a homokba akarja dugni a fejét és a diabetológiának akar hinni, miszerint a diabétesz jól kezelhető (orbitális hazugság, lásd. a továbbiakat) és gyógyíthatatlan betegség (még az előzőnél is nagyobb hazugság). 
Kétségtelen, hogyha mind a 720 ezer cukorbeteg elolvasná ezt az összefoglalót és változtatna alacsonyabb szénhidrát (vagy a lowcarb) étrendre, akkor több száz diabetológus válna munkanélkülivé, és a gyógyszeripart is érzékenyen érintené a hirtelen változás. 

A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő emberek 2-4-szer valószínűbben halnak meg szívbetegségben. 
Amikor a tekintélyes Cochrane csoport szisztematikus összefoglalót készített húsz 2-es típusú cukorbetegekkel készült vizsgálatból, akkor kiderült, hogy nincs komoly haszna a gyógyszeres intenzív vércukorszint szabályozásnak sem a szív- és érrendszeri halálozás, sem a bármilyen okból bekövetkező halálozás szempontjából sem. 
A szigorú vércukorszint beállítás nem véd meg a diabéteszben jellemző fokozott halálozási kockázattal szemben. 
Bár lecsökken az amputáció, a retinopátia (látásromlás, majd megvakulás) és a nefropátia (veseromlás majd dialízis) kockázata, 
de 30%-kal megnő a hipoglikémia kockázata (Cochrane Database Syst Rev 2011 Jun 15;(6):CD008143).

Ugyanebben az évben 13 placebo kontrollált vizsgálat megerősítette, hogy a gyógyszeres kezelésnek nincs statisztikai értelemben vett mérhető előnye sem a szív- és érrendszeri halálozás, sem a bármilyen okból bekövetkező halálozás szempontjából sem. 
Bár első pillantásra úgy tűnt, hogy a nem végzetes szívrohamok kockázata lecsökken, ám amikor csak a jól tervezett vizsgálatokat vették figyelembe. ez a kis előny is eltűnt, és megjelent a 47%-kal megnövekedett pangásos szívelégtelenség kockázata. 
A gyengén tervezett vizsgálatokat a gyógyszeripar szereti lefuttatni, hogy igazolja a gyógyszerek hasznát, a jól tervezett vizsgálatokat általában függetlenebb szervezetek szokták szervezni, mert nekik a tényleges összefüggések kiderítése a cél, nem a gyógyszerhatás igazolása. 
Így összegezve az eredményeket, a diabétesz gyógyszerek nem csökkentik, hanem megnövelik a szívbetegség kockázatát, és duplájára növelik a hipoglikémia kockázatát. 
A hipoglikémiás roham azért veszélyes, mert ájulást okozhat, az agy károsodik a hirtelen lecsökkent vércukorszint miatt, és a szív és az erek is megsínylik a nagy vércukorszint ingadozásokat. (BMJ 2011 Jul 26;343:d4169).

Egy harmadik szisztematikus összefoglaló és metaanalízis 14 vizsgálat adatait elemezte. ennek negatív következtetései még tovább mentek. Ez az elemzés nemcsak azt mutatta ki, hogy a diabéteszben alkalmazott gyógyszerek nem csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek és a végzetes és nem végzetes szívrohamok kockázatát, de azt is igazolták, hogy ezek a gyógyszerek nem védenek a retinopátia és a nefropátia ellen sem. Ez az elemzés a súlyos hipoglikémiás rosszullétekkel kapcsolatban 30%-os kockázatnövekedést mutatott ki. (BMJ 2011;343:d6898).

Ne csodálkozzon!

És ha most Ön csodálkozik azon, vajon a 2011-ben három ilyen megjelent elemzés miért nem rázta meg az orvosi közvéleményt, azt kell mondjuk, ebben nincs semmi újdonság. Három évvel korábban az ACCORD vizsgálatban 10 251, szívroham és stroke tekintetében nagy kockázatúnak tekintett 2-es típusú cukorbetegnél a vércukorszint szigorú szabályozása egyáltalán nem csökkentette le a szív- és érrendszeri események, mint szívroham, végzetes szívroham és stroke kockázatát. 

Még megrázóbb eredmény volt, hogy a diabéteszben használt gyógyszerek 22%-kal megnövelik a bármilyen okból bekövetkező halálozás, és 35%-kal a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.(NEJM2008; 358:2545-2559). 

Igazából nem születhet olyan rossz eredmény, ami kiverné a biztosítékot a mainstream orvoslásban, hisz ők csak teszik a dolgukat, nem feladatuk a kezelési protokollok felülbírálása. 

A Mayo Klinika kutatói összevetették a 2006 és 2015 között a rangos szaklapokban megjelent kutatásokat az ugyanezzel egyidőben kiadott kezelési ajánlásokkal. 
Figyelembe vettek minden szisztematikus összefoglalót és metaanalízist. 

Meglepő és felkavaró volt, amit találtak. 
A publikált ajánlások és irányelvek 77-100%-ban egyértelműen a vércukorszint szigorú gyógyszeres és inzulinos szabályozását ajánlották, miközben a kutatások ennek semmi használt nem találták. Azaz, a vércukorszint gyógyszeres és inzulinos szabályozása nem csökkentette jelentősen a diabétesszel összefüggő komplikációk kockázatát. 
Ilyenek a dialízis, a veseátültetés, a vese leállás következében kialakuló halál, a vakság és a neuropátia. 
Érvényes ez a diabétesszel összefüggő szív-és érrendszeri megbetegedés kockázatára is, bár 15%-kal csökken a nem halálos infarktus kockázata, de nem csökkent a bármilyen okból bekövetkező és a kardiovaszkuláris halálozás kockázata. a kutatók arra következtettek, hogy szakadék tátong a kutatási eredmények és a kezelési ajánlások között, amiknek elvileg a kutatásokra kéne épülnie (Circ Cardiovasc Qual Outcomes 2016,doi: 10.1161/ CIRCOUTCOMES.116.002901).  

Az inzulin terápia hatására nem javulnak, hanem romlanak az életkilátások.
Az inzulin monoterápia következményei:
  • Kétszer több miokardiális infarktus
  • 1,7-szer több súlyos kardiális esemény
  • 1,4-szer több agyvérzés
  • 3,5-ször több vesekomplikáció
  • 2,1-szer több neuropátia
  • 1,2-szer több szemkomplikáció
  • 1,4-szer több rákos megbetegedés
  • 2,2-szer több halálozás
2014-ben a Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism -ban megjelent vizsgálat szerint az inzulin adása bizonyos genetikai típusba tartozás esetén megnöveli annak a kockázatát, hogy a 2-es típusú diabétesz 1-es típusúvá alakuljon (J Clin Endocrinol Metab. 2014 Sep;99(9):E1793-7.). 
Azaz a modern, szintetikusan előállított inzulin arra hajlamos személyekben autoimmun folyamatot indít el, és még a meglévő, működő bétasejteket is elpusztítja. 
Ez az eredmény új megvilágításba helyezi azt a tényt, az inzulinkezelés felgyorsíthatja a megbetegedést és növelheti a halálozás kockázatát. 
A japán vizsgálatban 6 olyan személy vett részt, akiknél korábban bizonyítottan nem állt fenn autoimmun folyamat, bár mindegyik genetikai szempontból hajlamos volt az 1-es típusú cukorbetegségre. 
Tudjuk, hogy ez nem jelenti azt, hogy a genetikai hajlam betegségben kell megnyilvánuljon, hiszen a fiatalkori 1-es típusú cukorbetegséget a glutén, az állati tejfehérje és a D-vitaminhiány provokálja ki. 

A hat vizsgált betegnél az inzulin adást követően egy idő után -kinél 40 nap, kinél 7.7 hónap után - leromlott a vércukor szabályozás, mivel rohamosan csökkent a saját inzulintermelés. További vizsgálódás kiderítette, hogy a mesterséges inzulin autoimmun folyamatot indított el a saját bétasejtek, az inzulin receptorok és maga az inzulin ellen is.

Amikor egy ember cukoranyagcsere romlása eljut abba a szakaszba, hogy már inzulinpótlásban kell részesülnie, az inzulin adását sosem előzi meg semmiféle genetikai vizsgálat, több okból sem. 

Egyrészt ez egy friss vizsgálat, de nem várható, hogy ezen felismerés változtatna a szokásos kezelésen. Egyrészt az eljárás nagyon költséges lenne, másfelől azt lehet mondani, hogy az inzulinpótlás életmentő, nem lehet mérlegelni, milyen rejtett kockázatot jelent arra hajlamosaknál, hiszen az aktuálisan vészesen magas vércukorszintet nem lehet másként csökkenteni, mint inzulinnal. 

Az inzulinadásnak ugyanis életképes alternatívája a lowcarb (alacsony szénhidráttartalmú) étrendre való áttérés. Ez ugyanis megszünteti a 2-es típusú diabéteszt okozó magas inzulinrezisztenciát, hosszú távon normalizálja a testsúlyt, és a 2-es típusú cukorbetegség örökre megszűnik (lásd. erről még itt és itt)

Az inzulinkezelés azoktól, akiknél elindul az autoimmun folyamat, elveszi a lehetőséget, hogy egy nap ráébredjenek arra a hazugságra, hogy a 2-es típusú cukorbetegség életre szóló krónikus betegség volna, és mondjuk kedvük támad meggyógyulni. Ha már átalakultak 1-es típusú cukorbeteggé, a felismerés sajnos elkésett.

Erős a gyanú, hogy a szintetikus inzulin, mivel csak hasonlít az emberi (és a korábban használt sertésinzulinra), de nem azonos szerkezetű vele, felelős az inzulinkezelés elindította autoimmun folyamatért. De ezzel nem lehet mit kezdeni, ha egyszer ma már sertésinzulin nem kapható.
Ha választani kell egy új, egyáltalán nem megterhelő életmód és a rövid, szenvedésekkel teli élet közt, melyiket választja?

Felhasznált források:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése